A hűség városa - séta a régi Kőszegen

Álljon meg egy pillanatra a kapu alatt, és nézzen fel. Ez a kapu fiatalabb, mint amilyennek látszik. Ezerkilencszázharminckettőben épült, pontosan négyszáz évvel azután, hogy Kőszeg neve bekerült Európa történelmébe. A város akkor huszonöt napig állta egy hatalmas oszmán sereg ostromát, és ez a néhány hét elég volt ahhoz, hogy Bécs felkészüljön. A kapu tehát nem egy régi városkapu maradványa. Emlékmű, ami kaput formáz, és amin keresztül be lehet lépni a belvárosba. Menjen át alatta, és forduljon jobbra. Ami most következik, az a város szíve.

Ez a tér a régi Kőszeg főtere, és nagyjából olyan alakú ma is, mint évszázadokkal ezelőtt. Nézzen körbe: a házak nem egyforma magasak, a homlokzatok különböző korokból valók, mégis összeillenek. Ez nem véletlen. Kőszeget nem építették át a nagy tizenkilencedik századi városrendezések, így a középkori utcahálózat megmaradt. Keresse meg a városházát. Kőszeg városházája az ország egyik legrégebbi olyan épülete, amely évszázadok óta folyamatosan ugyanazt a célt szolgálja. Ha egy percre leül valamelyik padra, érdemes a tér zajára figyelni. Ez a tér ma is használatban van, nem múzeum.

A tér közepén két templom áll egymás közelében, ami egy ekkora városban szokatlan. A régebbik a Szent Jakab templom, a maga gótikus formáival. Figyelje meg a támpilléreket az oldalán: ezek tartják a falakat, mert a gótikus építészet a magasságot kereste, és a magassághoz kívülről kellett megtámasztani a szerkezetet. Lépjen be, ha nyitva van. Odabent a falakon középkori falképek töredékei maradtak fenn, olyan rétegek alatt, amelyeket később festettek rájuk. Ez az épület sokszor váltott gazdát a reformáció és az ellenreformáció századaiban, és minden korszak hagyott rajta nyomot.

Itt történt az, amiről Kőszeget ismerik. Ezerötszázharminckettő augusztusában Szulejmán szultán serege Bécs felé tartott, és útközben nekiment ennek a várnak. A védelmet Jurisics Miklós vezette, néhány száz emberrel, köztük fegyvertelen városi polgárokkal. A vár nem volt erős, a védők kevesen voltak, és a támadók újra meg újra megindultak a falak ellen. Huszonöt nap után az oszmán sereg elvonult. Azt, hogy pontosan mi történt a végén, a történészek ma is vitatják. Ami biztos: az az augusztus késleltette a Bécs elleni hadjáratot, és a városnak nevet adott. Sétáljon be az udvarra, és nézzen fel a falakra. Nem magasak. Pontosan ez a történet.

Ha délelőtt jár itt, várja meg a tizenegy órát. Kőszegen ilyenkor szólalnak meg a harangok, és ez nem a szokásos déli harangszó. A hagyomány szerint az ostromló sereg ebben az órában hagyta abba a támadást és vonult el. A város azóta minden nap megismétli ezt a pillanatot. Érdemes egy percre megállni, amikor megszólal. Egy ilyen szokás többet mond egy településről, mint bármelyik évszám: azt mutatja, mit tart magáról fontosnak. Kőszeg négyszáz éve ugyanazt az egy délelőttöt tartja számon.

A séta utolsó állomásán a régi városfal megmaradt szakaszát látja. A Zwinger az a köztes sáv, amely két védvonal között húzódott: aki átjutott a külső falon, itt még nem volt bent, csak egy keskeny, kitett területen, ahonnan nehéz volt továbbjutni. Ma ez a szakasz csendes. Álljon meg itt egy pillanatra, és gondolja végig, mekkora is valójában ez a város. Kőszeg végigsétálható fél óra alatt. Pontosan ez a különös benne: ekkora helyen ennyi történelem. Köszönjük, hogy velünk tartott. A séta itt véget ér, a belváros pedig néhány percre van innen visszafelé.